A demencia, mint kihívás a társadalom, a családok részéről

Az új évezred elején a technikai civilizáció és az orvostudomány soha nem látott mértékben fejlődik, annak minden pozitív és negatív hozadékával együtt. Globális értelemben az emberiség legnagyobb problémáit a népességrobbanás, illetve az átlagéletkor emelkedése jelenti, így napjainkra különösen fontossá vált az egészség és az életminőség, lévén mindenki hosszabban, egészségesebben és jólétben szeretne jól élni. Az öregedés emberek tömegeit érintő problémává vált, azonban a legújabb kor „hosszabb életűsége” egyben a civilizáció diadalát is jelenti.

Az európai országok többségében, így Magyarországon is a társadalom demográfiai öregedése, azaz az időskorúak a társadalom összes tagjához viszonyított arányának növekedése tapasztalható. A 65 év felettiek 1990-ben 13,3%-ot tettek ki a lakosság körében, 2010-ben már 16,6%-ot, és az előreszámítások szerint 2050-re az idősek aránya Magyarországon 29,4%-ra tehető.(Spéder, 2011.)

A demográfiai változásokon túl jelentős változás ment végbe a családszerkezetek tekintetében is. A kitolódó gyermekvállalások következtében gyakorta fordul elő olyan élethelyzet, hogy a mai nagyszülőknek, mint a „szendvics generáció” tagjainak egyszerre kell két generációt támogatniuk; segíteni a gyermekeiket, unokáikat, illetve idős szüleiket. Másrészt az individualizációs folyamatok hatására jelentős számban fordul elő az is, hogy a fiatalok szüleiktől távoli városokban, vagy külföldön telepednek le, teremtenek egzisztenciát. A családok egyre kevésbé képesek a természetes védőháló szerepét ellátni,így jelentősen megnövekedett az egyedül élő, gondozásra szoruló idősek száma is.

A demográfiai, társadalmi változásoknagymértékben vezethetnek olyan nem-fertőző betegségek terjedéséhez, mint az időskori depresszió és az időskori demenciák. A demencia nem az öregedés természetes velejárója, hanem egy olyan tünetegyüttes, amelyet az agy működését megváltoztató számos betegség okozhat, és amely a magasabb szellemi (kognitív) funkciók romlásával jár, mely végül az önellátási képességek teljes elvesztéséhez vezet. A demenciát vizsgálva elmondható, hogy annak legfőbbkockázati tényezőjetehát az életkor, így annak előrehaladtával fokozottan jelenik meg; a 80 év felettiek korsávjában az előfordulása már közel 30%-os. Figyelembe véve az érintett korcsoport elkövetkező évtizedekben várható fokozott jelenlétét, úgy a demencia előfordulásának gyakorisága jelenti az egyik legnagyobb kihívást társadalmunk számára.

A jelenlegi számítások szerint a demencia 35,6 millió embert érint világszerte, mely 2030-ra várhatóan megduplázódik, illetve 2050-re ennek háromszorosát is meghaladhatja. Európában évente hozzávetőlegesen 4 millió új beteggel számolhatunk. Jelentősége kiemelkedő, hiszen nem csupán a betegségben szenvedőket sújtja, hanem rendkívüli módon megváltoztatja a családok életét, mentális és fizikális értelemben egyaránt megviselve tagjait. A demencia fokozott közegészségügyi kihívást jelent, részben a magas globális előfordulása, részben pedig a családokra a gondozókra és közösségekre gyakorolt gazdasági terhek miatt, valamint a betegséget övező előítéletek és társadalmi kirekesztődés okán. (Együtt élni a demenciával in:docpayer.hu)

A magyarországi előfordulási gyakoriságra alapvetően a nemzetközi statisztikák alapján következtethetünk, de többféle becslés létezik, így a számuk feltételezhetően 200000 és 300000 közé tehető napjainkban.

Számos rendkívül nehéz élethelyzettel találkozva alulról jövő kezdeményezésként létrehoztuk a Demencia-barát Klubot, mely 2018-ban kezdte meg működését. Minden hónap harmadik szerdáján, 17 óra kezdettel tartjuk a foglalkozásokat, melyek a gondozó családtagok nehézségeit, problémáit hivatott mérsékelni, önsegítő, informáló jelleggel, térítésmentesen. A Klub működtetését háttérszervezetként a Bonyhádi Gondozási Központ Őszirózsa Alapítványa vállalta fel, a csoportfoglalkozásokra minden érintettet szeretettel várunk!

Kiss-Kelemen Eszter